Zöldségnövényként világszerte termesztik, az északi félteke nagy területén honos – Kelet-Európától Közép- és Kelet-Ázsiáig, Észak-Amerika nyugati részén, délre egészen Észak-India illetve Mexikó területére lenyúlva – elképzelhető azonban hogy az észak-amerikai populációk emberi termesztésből vadultak ki. Erdélyből került Magyarországra. Régebben nagyon kedvelt, jellegzetesen fűszeres illatú, kissé kesernyésen csípős ízű fűszer. Illóolajának illata az ánizsra emlékeztet.

Medvehagyma fűszer

Felhasználása:

Leveleit fogyasztják. Friss, zöld állapotában, vagy sóban, illetve ecetes vízben eltéve és szárítva is felhasználható. Saláták, ecetes savanyúságok eltevésénél, de levesek, főtt húsok, szárnyasok, birka, bárány, vadhúsok, valamint zöldbab-, zöldborsó-, és burgonyafőzelékek, ecetek ízesítésére is használják.

Teája vesetisztító, epehajtó, étvágyfokozó hatású.

Jellemzői:

120–150 cm magasra növő évelő növény, karcsú elágazó, hosszirányban barázdált szárral. Gyökértörzse többfejű, rövid tarackokat fejleszt. Élénkzöld levelei 2–8 cm hosszúak, 2–10 mm vastagok, osztatlanok, szálas-lándzsásak, hegyes végűek. A tőlevelek csúcsa sokszor háromhasábú. Zöldessárga csöves virágai kb. 40-esével 2–4 mm széles fészkeket alkotnak, amelyekből felálló vagy bókoló laza bugavirágzat áll össze.