Eredetileg a Földközi-tenger vidékén termett. Pannóniába és Európába valószínűleg a római légionáriusok hozták be.
Felhasználása:
Levele, fiatal virága és beérett termése egyaránt alkalmas fűszerezésre. A hajtásokat és a leveleket frissen és szárítva is használjuk. Zöld virágos részét (Anethi folium) nyersen és szárazon morzsolva, magját (Anethi fructus) egészben és darálva is fogyasztjuk. Átható aromáját illóolajok adják.
A frissen szedett, zsenge hajtásaiból készített kaporszósz főtt húsokhoz, húsgombócokhoz, hal-, rák- és csigaételekhez is kiváló. Őrölt magjával a véres hurkát ízesítik.
Használják még levesek, főzelékek, saláták, egyes gombaételek, körözöttek, mártások ízesítésére, a kovászos uborka, a paprika, a savanyú káposzta és a tök eltevésénél. Gyakran tesszük fűszeres ecetekbe és páclevekbe. A friss zöld kapor az erdélyi ordás-palacsinta ízesítője; a tökfőzelékhez szinte elengedhetetlen.
Gyógyhatása:
Teája vízhajtóként, illetve felfúvódás, emésztési zavarok, bélpangás, hányinger, fogínygyulladás esetén jó hatású. Magjából teát főzve gyors és kellemes ellenszere a csuklásnak.
Kövessék a Facebook oldalam.
