A vadrózsa, vagy más néven gyepűrózsa cserjés növény, amely megtalálható erdőszéleken, hegyvidékek lejtőin, domboldalakon, legelőkön. A növény gyógyászati célokra használt termését, szeptember környékén gyűjtik. A vadrózsa virágtermését, a csipkebogyót, akkor szedjük, ha már a dér megcsípte, a termés puhulni, ráncosodni kezd.
Felhasználása:
Kiváló vitaminforrás, jelentős C-vitamin-tartalma a citroménak tízszerese, de A-, B-, K- és P-vitamint, vasat, magnéziumot, pektint, flavonoidokat, cukrot, alma- és citromsavat, cseranyagot is tartalmaz. A csipkebogyó drogja kétféle alakban kerül kereskedelembe, szárítva és szőreitől, magvaitól megtisztítva csipkehúsként. A C-vitamin fokozza a szervezet ellenálló-képességét, a flavonoidok gyulladásgátló és antibiotikus immunerősítő hatást fejtenek ki, a pektinek pedig segítik az emésztést. A bogyóból készített gyógytea influenzás időszakban, meghűléses megbetegedések idején rendszeresen fogyasztandó. Ismeretes gyógyhatása vese- és hólyagbántalmakra, bélhurut és hörghurut esetén. Emésztést javító hatása közismert, gyenge vizelethajtó tulajdonságú. A csipkebogyó készítmények jól használhatók erősítő, üdítő és élvezeti célokra is. Ízjavító hatása miatt gyógynövény-keverékekben, gyümölcsteákban széles körben alkalmazzák. Egyes népek még likőrt, bort és pálinkát is készítenek belőle, a svédek pedig levesnek főzik meg. A csipkebogyó tartalmazza a legtöbb C-vitamint az összes vad és kerti gyümölcs közül. Levelének forrázata is frissítő, összehúzó hatású gyógytea.
Csipkebogyó tea:
Egy púpozott evőkanálnyi csipkebogyó szárítmányt, 5 dl hideg vízben 1-2 órán keresztül áztatjuk, majd felmelegítjük és leszűrjük. Mindkét esetben langyosítva, kb. 35-40 °C-on használjuk fel. Mézzel édesítve, nem csak kiváló élvezeti tea, hanem immunerősítő, a meghűléses időszakok kiváló gyógyszere is.
