A fekete áfonya, a hangafélék családjába tartozó, a nyirkos, savanyú talajú erdőket kedvelő 20–40 cm magas cserje. Észak-Európából származik, ahol vadon, erdők szélén, lankásokon, középhegységekben él. Igen magas az ásványi só, fém és nyomelem tartalma, aminek következtében gyógyászati felhasználása rendkívül sokrétű.
Felhasználása:
A növény gyenge, leveles hajtásait, és érett termését gyűjtjük. A cserje május-júniusban virágzik, termése augusztusban érik. A levél cserzőanyagokat, flavonoidokat, iridoidokat, króm és mangán vegyületeket tartalmaz. A termés katechin típusú cseranyagot, gyümölcssavakat, invert cukrot, antocián glikozidokat tartalmaz. A levélből készült tea jó szél- és vizelethajtó, megszünteti a bélrendszer hurutos megbetegedéseit. Segít vese- és hólyagbántalmak esetén is. A levélből előállított szereket külsőleg összehúzó szerként alkalmazzák. Belsőleg történő használatra időskori cukorbetegség esetén alkalmazható szakorvosi felügyelet mellett. A termésből szintén készítenek teát gyomor- és bélhurut, hasmenés kezelésére, de közkedvelt és ízletes a belőle előállított lekvár, szörp és bor is. Az áfonyabor erősítő hatású. A terméséből készült „gyógypálinka”, melyet szájüregi és fogínygyulladás esetén fogyasztanak, baktériumölő hatással is rendelkezik. Az áfonya kivonatos formában gyógyszertárakban kapható.
Áfonyalevél tea:
A levélből készült teát elsősorban szél- és vizelethajtóként, illetve bélhurut ellen használják, de alkalmazzák vese- és hólyag-megbetegedések esetén is.
Áfonyabogyó tea:
A terméséből készített tea, kellemes íze miatt mindennapi üdítő folyadékként fogyasztható.
Áfonya ellenjavallat:
A fekete áfonya leveleinek nyersen történő, túlzott fogyasztása mérgezést okozhat.
