Mezei szegfűgomba recept

Kalap:

2-7 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, de púpos marad; széle idősen gyakran hullámos és kissé bordázott lehet; krémszínű; halvány okkeres, nedvesen a széle sötétebb, szárazon világosabb; felülete sima, bőrszerű.

Lemezek:

tönkhöz nőttek, ritkán állók, vastagok, váltakozó hosszúságúak; krémszínűek, okkeresek.

Tönk:

4-7 cm hosszú, 0,2-0,5 cm vastag; hengeres; kalapszínű, lefelé kissé sötétebb, felülete deres.

Hús:

a kalapban vékony, rugalmas, a tönkben szívós, rostos; fehéres; kellemes fűszeresszagú és ízű.

Előfordulása:

áprilistól decemberig, füves helyen, világos lomberdőben és néha fenyőerdőben, gyakran boszorkánykörben, sorokban növő, eső után gyorsan , megjelenő, gyakori faj. Telephelyein a fú sötétebb színű.

Étkezési érték:

a kalapja ehető, árusítható; kiváló levesgomba.

Megjegyzés:

hasonlít hozzá a mérgező kerti susulyka és mezei tölcsérgomba, a nem ehető gyapjaslábú fülőke, az ehető rozsdásszárú fülőke.

Kövessék a Facebook oldalam.